n
Forrás:
<iframe src="https://www.facebook.com/plugins/post.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fpermalink.php%3Fstory_fbid%3Dpfbid07GejiAdxVn1BNSeeCZaYeGp7PNiqX98wxiLHVrynvbQVSLuQV41Dj5MKc2opTGbrl%26id%3D100014400078584&show_text=true&width=500" width="500" height="281" style="border:none;overflow:hidden" scrolling="no" frameborder="0" allowfullscreen="true" allow="autoplay; clipboard-write; encrypted-media; picture-in-picture; web-share"></iframe>
GAME OVER A NYUGATNAK 
Előrebocsájtom, hogy ez az elemzés egy kissé terjedelmesebb lesz, a tisztánlátás végett. Először egy kis ismétlésben igyekszem felvázolni a háború és a világban zajló problémák valódi okait, azután pedig idézünk majd egy rettenetesen hosszú cikkből, amelyik titkosszolgálati forrásokra hivatkozva kifejti, hogy egy valódi katonai összecsapást a nyugat képtelen lenne megnyerni, mivel utcahosszal maradtak le a fegyverkezési versenyben Oroszország mögött. És ez a lemaradás nem mennyiségi, hanem minőségi lemaradást jelent.
A káosz okai:
A világunkban jelenleg zajló események fő kiváltó oka a nyugat, vagy ha úgy tetszik, az Egyesült Államok, mint világbirodalom gazdasági hanyatlása és ezzel párhuzamosan Kína gazdasági fejlődése. Egyébként nekem meggyőződésem, hogy ezeket az erőtereket sokkal magasabbrendű erők irányítják, a láthatatlan, mentális, vagy ha úgy tetszik spirituális szinten és ezek az erőterek ciklikusan váltják egymást. Mert hiszen, ha figyelünk, akkor láthatjuk, hogy a Föld pólusváltásával párhuzamosan komoly erőegyensúlyváltás történik a Föld nevű bolygón.
De ne szaladjunk ennyire előre! Nézzük meg, hogy honnan indultunk! Először is, már a középkorban is a tetemes vagyonra szert tevő bankárcsaládok, mint a Fugger és Medici dinasztia próbálta az ellenőrzése alá vonni az európai uralkodóházakat. Ellenük harcolt Mátyás királyunk is, hiszen ők finanszírozták az Oszmán Birodalmat. De ez egy másik történet, mely egy külön elemzést érdemelne.
A 19. század végére bizonyos bankár családok olyan tetemes vagyonra és ezzel együtt olyan nagy befolyásra tettek szert a politikában, hogy képesek lettek arra, hogy világháborút robbantsanak. A világháborúk célja nem volt más, minthogy megszabaduljanak az autokrata európai uralkodóházaktól és az orosz cári családtól, majd az állmaosítás után rögtön beindítsák a privatizációt és így még nagyobb vagyonra és ezzel együtt hatalomra tegyenek szert ezek a családok. Aki figyeli a világban zajló eseményeket, az tudja, hogy mely családokról van szó.
Szóval, a módszer a következő volt: Meg kellett szerezni a világ központi bankjai feletti irányítást. Ez az USA-val kezdődött 1913-ban, amikoris alkotmányellenesen megszavazták a hazaáruló amerikai képviselők, hogy az USA pénzét ezentúl a FED, egy magánbank nyomtassa. Így ezen családok kezébe került a korlátlan pénznyomtatás lehetősége.
Majd miután a világháborúból az USA győztes hatalomként került ki, a Bretton Woodsi rendszerrel az USA-nak olyan monetáris rendszert sikerült kieszközölnie a világban, ahol a dollár lett a tartalékvaluta. Ez megalapozta az USA, mint világbirodalom létrejöttét 1944-ben.
A rendszer összeomlása 1971-ben a Nixon Shockkal lett belekódolva a rendszerbe, amikor Richard Nixon kijelentette, hogy ezentúl nem lesz szükség arra, hogy a nemzeti valuták mögött aranyfedezet legyen. Innentől tehát a kapzsiság és a féktelen pénznyomtatás még nagyobb méreteket öltött. Ekkor alkudott ki az USA a szaudiakkal és a világ többi országával is, hogy a világban mindenhol dollárban adják és vegyék az olajat. Ez adott a továbbiakban stabilitást a dollárnak.
Azonban Oroszországot mindvégig nem sikerült teljesen becsatornázni a rendszerbe. Ha ez sikerült volna, akkor a hanyatló USA-nak most nem lenne ellenfele, hiszen Kína a két nagyhatalommal nem tudná felvenni a harcot. A világ legtöbb országának központi bankja viszont egy bizonyos bankárcsaládhoz tartozik. Ám Oroszország is kifizette a volt Szovjetunió tartozásait és ezt a bankárcsaládot a hírek szerint kitiltották Oroszországból. Így Oroszországot a NATO keleti terjeszkedésével igyekeztek kordában tartani.
A háború kiváltó okai:
Az USA mögötti mélyállam jól tudja, hogy ha Európát nem válassza le az olcsó orosz nyersanyagokról, akkor EU gazdasági fejlődésben lehagyja az Egyesült Államokat, hiszen, ha Európa motorja, a német ipar találkozik a kedvező árú orosz nyersanyagokkal, akkor Európa gazdasági fejlődésre van ítélve és meghatározó szerepe lehetne a világban.
Ezért kellett kitalálnia a mélyállamnak egy olyan tervet, ahol egyszerre szerelheti le Oroszországot és Európát. Ez pedig nem más, mint Ukrajna felfegyverzése és összeugrasztása a szomszédaival. És akkor nézzük meg, hogy milyen módszerekkel lett az a háború kiprovokálva!
Felvetették nyugaton azt a koncepciót, hogy Oroszországot teljesen körbe kell venni rakétákkal. Ezért akarták beléptetni Ukrajnát a NATO-ba, hiszen onnan a rakéták pár perc alatt elérhetik Moszkvát. Mindeközben az ukrán kormány eladta a kelet-ukrajna alatt lévő palagáz kitermelési jogát az amerikai Chevronnak. Az oroszok valószínűleg ezért is fegyverezték fel és támogatták a Dombasz lakóit, hiszen 1. Nem hagyhatták, hogy oroszokat gyilkoljanak az ukrán szélsőségesek és 2. Nem hagyhatták, hogy a Chevron az Ukrajnában lévő orosz gázvezetékeken keresztül ukrán gázt szállítson az oroszok kárára, elszakítva Oroszországot európai piacaitól.
Zelenszkij elnök az ENSZ-ben nagy tapsot kapott, amikor előadta, hogy Ukrajna atomfegyverhez szeretne jutni. Ezt az oroszok már tényleg nem hagyhatták, hiszen ez Oroszország létét fenyegetné, mint ahogy az Ukrajna terültén lévő több tucat biológiai labor, ahol a hírek szerint különböző vírusokat tárolnak és fejlesztenek.
A nyugat koncepciója tehát valószínűleg az, hogy kivérezteti Oroszországot és Európát is – ez utóbbit gyarmatsorba döntve -, majd Oroszország meggyengítése után ugyan ezt a műsort eljátssza Tajvan és Kína között is.
Azonban az USA a jelek szerint csúnyán elszámolta magát több okból is. Először is, minden valószínűség szerint Putyinék előre tudták, hogy milyen szankciókkal fognak szembenézni és felkészültek ezekre. Emlékezzünk csak vissza, hogy a katonai hadművelet megkezdése előtt Orbán- Putyin találkozó volt. Ez egy 5 órán át tartó megbeszélés volt, ahol Magyarország évi 1 millió köbméterrel több gázt igényelt, melyre Putyin azt válaszolta, hogy nem gond. Azt viszont csak a legnaívabbak hihetik, hogy 5 órán át tárgyaltak az 1 millió köbméternyi gáz kérdéséről. Putyin a sajtótájékoztatón kijelentette, hogy az európai országok jövőre komoly gondban lesznek a gázzal, kivéve Magyarországot. Pedig akkor még sehol nem volt az orosz-ukrán háború. Valószínűleg tehát Putyin jól tudta már akkor, hogy mik lesznek a következményei az ukrajnai bevonulásnak és azt is tudták, hogy hogyan fognak reagálni minderre.
Talán a nyugat nem szamított arra, hogy Oroszország ilyen jól tűri a szankciókat és arra sem, hogy a keleti tömbhöz (Oroszország, Kína) több olyan ország fog idővel csatlakozni, akiknek elegük van a nyugat parancsoló és szankcionáló magatartásából, a nemzetállamok szétzilálásából és a liberális demokráciának álcázott diktatúrából, amelyik az elmúlt 70 évben több országot támadott meg, mint bármelyik másik ország a világban. Szaud-Arábia immár Jüanért adja Kínának az olajat, Oroszország és Kína pedig egyre inkább kiszorítják a dollárt a kölcsönös kereskedelemből. Nyugat-Európát már elkezdték felkészíteni a hideg télre és a fűtés hiányára. Az Egyesült Államok pedig hosszú idő után először lemaradt a fegyverkezési versenyben. Hogy miért, arra Sam Parker, a Behind the News Network írója májusban közzé tett az "Oroszország/Putyin és a Nyugat" című cikke mutat rá, melyből idézünk most néhány bekezdést.
Sam Parker nyilvánvalóan nagyon magas szintű hírszerzési információkhoz fér hozzá, és a "Sam Parker" valószínűleg egy álnév, így minden keresés, amit a személyazonosságának megismerésére végez, valószínűleg sikertelen lesz. Idézet a cikkből:
„Most tehát vizsgáljuk meg az orosz reakciót az Empire háttérhatalmi birodalom álláspontjára.
Először is, az oroszok meg akarnak győződni arról, hogy az amerikaiak nem engednek annak az illúziónak, hogy egy teljes körű háború Európában olyan lenne, mint a második világháború, amelyben az USA kontinentális része csak néhány, apró, szinte szimbolikus támadást szenvedett el az ellenségtől.
Mivel egy teljes körű európai háború az orosz állam és nemzet létét fenyegetné, az oroszok most intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy amennyiben ez bekövetkezne, az USA hatalmas árat fizessen egy ilyen támadásért. Az oroszok most nyilvánvalóan abból indulnak ki, hogy belátható időn belül megvalósulhat a Nyugatról érkező hagyományos fenyegetés. Ezért megteszik a szükséges intézkedéseket e hagyományos fenyegetés elhárítására.
Mivel úgy tűnik, hogy az USA nem csak Európában, hanem a Távol-Keleten is be akar telepíteni egy ballisztikus rakétaelhárító rendszert, az oroszok megteszik a szükséges intézkedéseket a rendszer legyőzésére és megkerülésére.
Az orosz erőfeszítések hatalmasak és összetettek és az orosz haderőtervezés szinte minden aspektusára kiterjednek, de négy példa szemlélteti a legjobban azt az orosz elszántságot, hogy nem engedik megismétlődni 1941. június 22-ét:
- Az Első Gárda Páncéloshadsereg újjáalakítása.
- Az Iszkander-M műveleti-taktikai rakétarendszer telepítése.
- A Sarmat ICBM telepítése.
- a Status-6 stratégiai torpedó bevetése.
Az Első Gárdista Páncéloshadsereg újjáalakítása Egyszerűen fogalmazva - Oroszország nyilvánvalóan nem hitt abban, hogy a Nyugat hagyományos katonai fenyegetést jelent és ezért nem is foglalkozott azzal, hogy bármilyen jelentős katonai erőt telepítsen az ilyen nem létező fenyegetés elleni védelem érdekében. Ez mostanra drámaian megváltozott. Oroszország hivatalosan bejelentette, hogy az Első Gárda Tankhadsereg létrejön - 1TGA.
Félreértés ne essék, ez egy nagyon nagy haderő lesz, pontosan az a fajta erő, amelyre szükség van, hogy szétzúzzák a támadó ellenséges erőket.
Az Iskander-M operatív-taktikai rakétarendszer telepítése Az új Iszkander-M műveleti-taktikai rakétarendszer minden szempontból félelmetes fegyver. Rendkívül pontos, fejlett anti-ABM képességekkel rendelkezik, hiperszonikus sebességgel repül, és gyakorlatilag észrevehetetlen a földön. Ez lesz az a rakéta, amelynek feladata, hogy megsemmisítse az Egyesült Államok és a NATO Kelet-Európába telepített összes egységét és felszerelését és szükség esetén szabaddá tegye az utat az 1TGA számára.
A Sarmat ICBM telepítése Sem az 1TGA, sem az Iszkander-M rakéta nem fogja semmilyen módon fenyegetni az USA hazáját. Oroszországnak tehát szüksége volt valamilyen olyan fegyverre, amely valóban olyan félelmet kelt a Pentagonban és a Fehér Házban, mint a hidegháború idején a híres RS-36 Voevoda (más néven SS-18 "Sátán" az amerikai besorolás szerint). Az SS-18, a valaha kifejlesztett legerősebb ICBM elég ijesztő volt. Az RS-28 "Sarmat" (a NATO besorolása szerint SS-X-30) teljesen új szintre emeli a rettegést.
A Sarmat nem kevesebb, mint elképesztő.
Képes lesz 10-15 MIRV robbanófej hordozására, amelyeket úgynevezett "depressziós" (szuborbitális) röppályán juttatnak célba és amelyek hiperszonikus sebességgel is manőverezhetők maradnak. A rakétának nem kell majd az Északi-sark feletti tipikus pályát használnia, hanem képes lesz a bolygó bármely célpontját bármilyen pályáról elérni. Mindezek az elemek együttesen teljesen lehetetlenné teszik a Sarmat és robbanófejei elfogását. A Sarmat képes lesz olyan hagyományos hiperszonikus robbanófejek célba juttatására is, amelyek képesek "kinetikus csapást" mérni egy megerősített ellenséges célpontra egy nem nukleáris konfliktusban. Ezt a Sarmat robbanófejeinek elképesztő pontossága teszi majd lehetővé.
A Sarmat silóit egyedülálló "aktív védelmi intézkedések" védik majd, amelyek 100 ágyút tartalmaznak, amelyek negyvenezer 30 mm-es "golyóból" álló "fémfelhőt" képesek kilőni akár 6 km-es magasságba.
Az oroszok azt is tervezik, hogy a Sarmatot új S-500 légvédelmi rendszerükkel védik. Végezetül a Sarmat felkészülési és indítási ideje 60 másodperc alatt lesz, köszönhetően a nagymértékben automatizált indítórendszernek. Mindez azt jelenti, hogy a Sarmat rakéta sebezhetetlen lesz a silóban, repülés közben és a légkör alacsonyabb részein történő visszatéréskor.
Érdekes megjegyezni, hogy míg az USA nagy port kavart a tervezett Prompt Global Strike rendszerével kapcsolatban, addig az oroszok már megkezdték a koncepció saját változatának telepítését.
Az itt bemutatott "autonóm víz alatti jármű" fejlett navigációs képességekkel rendelkezik, de egy speciális parancsnoki modulból távirányítható és irányítható. Ez a jármű akár 1000 méter mélyre is le tud merülni, akár 185 km/h sebességgel, és akár 10'000 km-es hatótávolsággal is rendelkezik. Szállítását speciálisan erre a célra kialakított tengeralattjárók végzik.
A Status-6 rendszer A Status-6 rendszer repülőgép-hordozó harccsoportok, az amerikai haditengerészet bázisai (különösen az SSBN bázisok) ellen használható, és a legijesztőbb konfigurációban nagy radioaktivitású kobaltbombák célba juttatására is alkalmas, amelyek hatalmas szárazföldi területeket képesek lerombolni. A Status-6 hordozórendszer 100 megatonnás robbanófejet képes célba juttatni, ami kétszer olyan erős lenne, mint a valaha felrobbantott legerősebb nukleáris eszköz, a szovjet cári bomba (57 megatonna). Hirosima csak 15 kilotonnás volt.
Ne feledjük, hogy az USA legtöbb városa és ipari központja a tengerpart mentén fekszik, ami rendkívül sebezhetővé teszi őket a torpedó alapú támadásokkal szemben (legyen az a Szaharov által javasolt "cunami-bomba" vagy a Status-6 rendszer). És, akárcsak az Iszkander-M vagy a Szarmat ICBM esetében, a Status-6 torpedó mélysége és sebessége gyakorlatilag sebezhetetlenné tenné azt az elfogással szemben.
Vegyük például a Kalibr cirkálórakétát, amelyet nemrégiben a szíriai háborúban láttunk. Tudta, hogy egy tipikus kereskedelmi konténerből is kilőhető, mint amilyeneket teherautókon, vonatokon vagy hajókon találunk? Ne feledje, hogy a Kalibr hatótávolsága 50 km és 4000 km között van és nukleáris robbanófejet is hordozhat.
Milyen nehéz lenne Oroszország számára, hogy ezeket a cirkálórakétákat közvetlenül az USA partjainál telepítse hagyományos konténerhajókon? Vagy csak néhány konténert tartani Kubában vagy Venezuelában? Ez a rendszer annyira észrevehetetlen, hogy az oroszok akár Ausztrália partjainál is bevethetnék, hogy eltalálják az NSA Alice Springs-i állomását, ha akarnák és senki sem venné észre.
A valóság az, hogy az az elképzelés, hogy az USA háborút indíthatna Oroszország (vagy Kína) ellen és nem szenvedné el a következményeket az amerikai szárazföldön, teljesen nevetséges.
Tehát néha a dolgokat egyenesen és egyértelműen ki kell mondani - a nyugati politikusoknak jobb, ha nem hisznek saját birodalmi önhittségükben. Eddig a fenyegetéseik csak annyit értek el, hogy az oroszok sok, de hiábavaló szóbeli tiltakozással és egy teljes körű programmal válaszoltak, hogy felkészítsék Oroszországot a harmadik világháborúra.
Először is megerősítette, hogy a Sarmat ICBM a régi, de már félelmetes SS-18 "Sátán" helyettesítésére szolgál.
Ezután rátért az új fegyverrendszerekre:
● Egy nukleáris meghajtású cirkálórakéta gyakorlatilag korlátlan hatótávolsággal.
● Egy nukleáris meghajtású, interkontinentális hatótávolságú, nagyon nagy sebességű, csendes meghajtású és nagy mélységben mozgó, pilóta nélküli tengeralattjáró.
● Mach 10-es hiperszonikus rakéta 2000 kilométeres hatótávolsággal (neve: Kinzhal).
● Egy új stratégiai rakéta, amely Mach 20-as sebességre képes (neve: Avangard).
Mindezek a rendszerek hagyományos vagy nukleáris robbanófejekkel is felfegyverkezhetnek. Gondoljunk csak a következményekre! Ez nem csak azt jelenti, hogy az USA teljes ABM erőfeszítései érvényüket vesztik és használhatatlanok, hanem azt is, hogy az amerikai repülőgép-hordozó harccsoportok mostantól csak kis, védtelen nemzetek ellen vethetők be!
Miközben az egész nyugati média reszket a csizmájában (a hozzá nem értés teszi ezt az emberrel) Vlagyimir Putyin beszédétől, ahol sok minden más mellett bemutatta az új RS-28 Sarmat ballisztikus rakétát, e forradalmi fegyverrendszer mögött egyvalamit szinte teljesen figyelmen kívül hagyott a média. Ismétlem, a "nevelés", amely kulcsszavakra (mint például "nukleáris fegyver) épül, megteszi ezt az emberrel.
A messze legmegdöbbentőbb (bár elkerülhetetlen) felfedezés az új hiperszonikus rakéta Kinzhal fegyver bevetése volt. A rakéta... nos, jobb szó híján, lenyűgöző - ez egy M10+ típusú, rendkívül manőverező rakéta 2000 kilométeres hatótávolsággal.
Az általunk ismert tengeri hadviselésnek vége. Minden túlságosan drámai hangsúlyozás nélkül - hivatalosan is új korszakban vagyunk. Semmilyen, ismétlem, SEMMILYEN, modern vagy perspektivikus légvédelmi rendszer, amelyet ma bármely NATO-flotta bevet, nem képes akár egyetlen ilyen tulajdonságokkal rendelkező rakétát is elfogni. Egy 5-6 ilyen rakétából álló szalvó garantáltan megsemmisíti bármely hordozó harccsoportot (CBG).
Az ilyen fegyver alkalmazási módja, különösen mivel most már tudjuk, hogy (egyelőre) a déli katonai körzetben telepítették, nagyon egyszerű - a MiG-31-esek legvalószínűbb rakétadobási helye a Fekete-tenger nemzetközi vizei lesznek, így az egész Földközi-tenger keleti részét elzárják bármilyen felszíni hajó vagy hajócsoport elől.
Ez egy hatalmas no-go zónát hoz létre a Csendes-óceánon is, ahol a Jelizovóból érkező MiG-31-esek hatalmas távolságokban járőrözhetnek majd az óceánon. Figyelemre méltó azonban, hogy a Kinzhal jelenlegi platformja a MiG-31-es - vitathatatlanul a történelem legjobb elfogó repülőgépe. Nyilvánvaló, hogy a MiG-31-nek az a képessége, hogy nagyon nagy szuperszonikus sebességet (több mint M3) érjen el, kulcsfontosságú tényező az indításban. De függetlenül attól, hogy milyen eljárásokkal indítják ezt a félelmetes fegyvert, a következtetések egyszerűek:
A repülőgép-hordozókat a gyenge és védtelen ellenfelek elleni tiszta hatalom kivetítésének résébe helyezi;
A klasszikus CBG-ket, mint fő csapásmérő erőt teljesen elavulttá és használhatatlanná teszi; továbbá minden felszíni harci hajót védtelenné tesz, függetlenül annak légvédelmi képességeitől.
A tengeri ellenőrzés, járőrözés megváltoztatja a természetüket és összeolvad a támadási lehetőségekkel. Azok, akik ilyen fegyverrel, vagy fegyverekkel rendelkeznek, egyszerűen birtokolják a tenger hatalmas területeit, amelyeket a Kinzhal és hordozóinak hatótávolsága korlátoz. Nem akarok drámainak hangzani és tudtam, hogy a szovjet/orosz fegyverekben mindig voltak és vannak meglepetések, de a mai kinyilatkoztatások Oroszország legmagasabb pódiumáról a Kinzhalról sokkolóak voltak. Az erőviszonyok épp most mozdultak el drámaian és ezzel együtt az a fajta tengeri hadviselés, ahogyan azt ismertük, megszűnt.
Vége van!
"Az amerikai arzenálban most és a belátható jövőben sincs semmi olyan, ami képes lenne Mach 9-10+, nem is beszélve az M20-27-es célpontok elfogására. Ez a probléma. A Birodalom számára valóban sakk, matt és game over: nincs több katonai opció Oroszországgal szemben.
Tehát mit akarnak ezek az emberek? Minden lehetséges eszközzel provokálni akarják Moszkvát, hogy gyakorolják az "orosz agressziót", ami Ukrajna elleni támadást eredményez, de a NATO és a Pentagon számára nulla áldozattal. Ezután a Káosz Birodalma Oroszországot fogja hibáztatni; újabb szankciók cunamiját szabadítja el, különösen a pénzügyi szankciókat és megpróbál minden gazdasági kapcsolatot elzárni Oroszország és a NATO tagországok között.
Az orosz vezetés minden képviselője, Putyin elnökkel kezdve, már újra és újra világossá tette, hogy mi történik, ha az ukro-demokraták villámháborút indítanak Donbassz felett: Ukrajnát kíméletlenül szétverik - és ez nem csak a kijevi etnofasiszta bandára vonatkozik. Ukrajna mint állam megszűnik létezni.
Minden Minszkről szól
Hogy ez a "konfliktusmentesítés" a gyakorlatban hogyan fog megvalósulni, azt még nem tudni, miután Shoigu védelmi miniszter elárulta, hogy az amerikai nukleáris fegyverekkel felszerelt bombázók Kelet-Európa feletti bevetéseik során gyakorolták, hogy fokozzák "a nukleáris fegyverek Oroszország elleni bevetésének képességét". Shoigu ezt részletesen megvitatta Wei Fenghe kínai védelmi miniszterrel: elvégre az amerikaiak minden bizonnyal ugyanezt a mutatványt Kína ellen is véghez fogják vinni. Mindennek a drámának a gyökere egyértelmű: Kijev egyszerűen nem hajlandó tiszteletben tartani a 2015. februári minszki megállapodást.
Dióhéjban a megállapodás előírta, hogy Kijevnek autonómiát kell biztosítania Donbassznak egy alkotmánymódosítással, úgynevezett "különleges státusszal"; általános amnesztiát kell kiadnia; és párbeszédet kell kezdenie a donyecki és a luganszki népköztársaságokkal.
Az évek során Kijev pontosan nulla kötelezettséget teljesített - miközben a közmondásos NATO médiagépezet szüntelenül álhírekkel ostromolta a világ közvéleményét, azt forgatva, hogy Oroszország megsérti a minszki egyezményt. Oroszországot még csak meg sem említi a megállapodás. Moszkva valójában mindig tiszteletben tartotta a minszki megállapodást - ami azt jelenti, hogy Donbászt Ukrajna szerves, autonóm részének tekinti (tekintette). Moszkvának nulla érdeke fűződik a kijevi rendszerváltás előmozdításához. A minszki megállapodásokkal kapcsolatban
Putyin Zelinszkijnek küldött üzenete nyers volt:
"Ukrajna elnöke azt mondta, hogy a minszki megállapodások egyetlen záradéka sem tetszik neki. Tetszik, vagy nem tetszik - legyen türelemmel, szépségem. Teljesíteni kell őket."
Tekintettel mindezekre az Oroszország elleni lépésekre, amióta hivatalba lépett, plusz jól tudva, hogy a Rockefeller Birodalom célja "Oroszország dekonstrukciója és három részre szakítása", Putyin azt mondta: "elég volt!"
Ideje volt visszavágni. 2000 óta Putyin kivárta az időt, erősítette Oroszországot, megszabadult belső és külső ellenségeitől, növelte katonai és pénzügyi erejét és olyan fejlett fegyvereket gyártott, amelyekkel szemben a Nyugat nem tud védekezni. Egy évszázad óta először egy katonai szuperhatalom, Oroszország, miután elege lett az USA/NATO zsarnokoskodásából, most diktálja az új megállapodás feltételeit.
Ez egyenesen Putyin elnöktől jött, és úgy hangzott, mint egy villámcsapás az égből:
"Hosszú távú, jogilag kötelező érvényű garanciákra van szükségünk, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem lehet megbízni bennük, mivel az USA gyakran kilép a számára érdektelenné vált szerződésekből. De valamit el kell érni végre, nem csak szóbeli biztosítékokat."
És így jutnak el az orosz-amerikai kapcsolatok a végső csattanóhoz - a Moszkvából érkező udvarias "vörös-vonal" - figyelmeztetések végeláthatatlan sorozata után.
Putyinnak ismét pontosítania kellett, hogy Oroszország "oszthatatlan, méltányos biztonságra" törekszik - ez az 1975-ös Helsinki óta bevett elv -, még akkor is, ha az Egyesült Államokat már nem tekinti megbízható "partnernek", ezt a diplomáciai finomságot, amelyet a birodalom a Szovjetunió vége óta annyira lealacsonyított. Így végül is arra futja, hogy az európaiaknak szembe kell nézniük "azzal a kilátással, hogy a kontinens a katonai konfrontáció mezejévé válik." Ez lesz az elkerülhetetlen következménye annak a NATO-"döntésnek", amelyről valójában Washingtonban döntöttek.
Mellesleg: az esetleges, jövőbeni "ellenfenyegetéseket" Oroszország és Kína fogja összehangolni.
A legtöbben mostanra már ismerik az amerikaiaknak bemutatott, a biztonsági garanciákról szóló orosz megállapodás-tervezetek tartalmát. A legfontosabb rendelkezések között szerepel, hogy nem lesz további NATO-bővítés; Ukrajna felvétele a NATO-ba nem történhet meg; nincs NATO-csínytevés Ukrajnában, Kelet-Európában, Transzkaukáziában és Közép-Ázsiában; Oroszország és a NATO megállapodnak abban, hogy nem telepítenek közepes és rövid hatótávolságú rakétákat olyan területekre, ahonnan egymás területét támadhatják; forródrótokat hoznak létre; és a NATO-Oroszország Tanács aktívan részt vesz a viták megoldásában.
Az orosz külügyminisztérium részletesen megismételte, hogy az amerikaiak "részletes magyarázatot kaptak az orosz megközelítés logikájáról", így a labda Washington térfelén van. Valójában, akár tetszik az amerikai és NATO-funkcionáriusoknak, akár nem, a reálpolitikai térben valójában az történik, hogy Oroszország hatalmi pozícióból új feltételeket diktál. Dióhéjban: megtanulhatja az új játékot a városban békésen, civilizált párbeszéddel együtt, vagy megtanulhatja a nehéz utat az orosz rakétacsillagokkal - Iskandr, Kalibr, Khinzal , Zircon, és még sok más készülő rakétával folytatott párbeszéd útján. A Pentagonnak ezek közül egyikkel sem tud sok mindent kezdeni - orosz elképzelés szerint. Ezek a fegyverek megváltoztatják a játékot.
Vegyék figyelembe, hogy az amerikai hadsereg az elmúlt két évtizedben technológiai hanyatláson ment keresztül. Ráadásul az új rendszerek költségszerkezete olyan, hogy a versenytársak - Oroszország és Kína - sokkal jobb felszereléseket gyártanak sokkal alacsonyabb költségek mellett. És ezek működnek, ellentétben a Pentagon és a nyugati hadseregek sok új rendszerével. Végül pedig az iraki és afganisztáni kalandok (és kudarcok) megtörték az amerikai hadsereg gerincét. Már nem az, ami egykor volt.
Putyin elnök kijelentette, hogy az orosz ultimátum nem ultimátum, ahogyan több más orosz tisztviselő is leszögezte. Putyin azt mondta:
"Már látjuk, hogy egyes rosszakaróink, őszintén szólva, ezeket Oroszország ultimátumaként értelmezik. Természetesen nem azok. Még egyszer emlékeztetem, emlékeztetni akarom önöket: mindarra, amit partnereink tettek, mert így fogjuk őket nevezni.
Jugoszláviát milyen ürüggyel bombázták?
A Biztonsági Tanács szankciójával, vagy mi? Hol van Jugoszlávia és hol van az USA? Elpusztították az országot. Igen, van egy belső konfliktus, vannak saját problémáik, de ki adott jogot arra, hogy lecsapjanak az európai fővárosra? Senki! Csak úgy eldöntötték, a műholdak meg futottak mögöttük és bólogattak. Ez mind a nemzetközi jog területéhez tartozik."
"És milyen ürüggyel léptek be Irakba?
Tömegpusztító fegyverek kifejlesztése Irakban. Beléptünk, elpusztítottuk az országot, a nemzetközi terrorizmus melegágyát hoztuk létre, aztán kiderült, hogy tévedtünk, és akkor azt mondták: "A hírszerzés cserbenhagyott minket."
Hűha! Az országot elpusztították! A hírszerzés cserbenhagyott -ennyi az egész magyarázat. Kiderült, hogy nem voltak ott tömegpusztító fegyverek, semmi sem készült. Ellenkezőleg, egyszer volt, [de] mindent elpusztítottak, ahogy kellett volna."
"Hogyan mentek be Szíriába? A Biztonsági Tanács jóváhagyásával?
Nem, ők azt csinálnak, amit akarnak. De amit most Ukrajna területén tesznek, vagy próbálnak tenni és terveznek tenni, az nem több ezer kilométerre van az országhatárunktól - ez a házunk küszöbén van.
Meg kell érteniük, hogy egyszerűen nincs hová tovább hátrálnunk.
Itt ülnek a szakemberek, állandó kapcsolatban vagyok velük. Az Egyesült Államokban még nincsenek hiperszonikus fegyverek, de tudjuk, hogy mikor fognak megjelenni, ugyanezt nem lehet eltitkolni. Minden fel van jegyezve: a tesztek sikeresek - sikertelenek. Nyilvánvaló, hogy nagyjából értjük, hogy mikor lesz nekik. Ellátják Ukrajnát hiperszonikus fegyverekkel, majd annak fedezékében - ez nem jelenti azt, hogy holnap fogják használni őket, mert már van cirkonunk, de nekik még nincs - felfegyverezik és szélsőségeseket dobnak át egy szomszédos államból, beleértve az Orosz Föderáció bizonyos régióiba, mondjuk a Krímbe, - ahogy ők hiszik - a maguk számára kedvező körülmények között."
Azt hiszik, hogy mi nem látjuk ezeket a fenyegetéseket?
Vagy azt hiszik, hogy tehetetlenül nézzük az Oroszországot fenyegető veszélyeket?
Ez az egész probléma, egyszerűen nincs hova lépnünk - ez a kérdés."
Ez tehát Putyin vörös vonala.
Egyszerű magyarsággal ez a következőt jelenti: ó, nem, ez egyáltalán nem ultimátum. De emlékeztetjük önöket, hogy megtámadtak más országokat és mi csak annyit mondunk, hogy ha folytatják, vagy nem veszik figyelembe a figyelmeztetéseinket, akkor mi is szabadon megtehetjük, amit szükségesnek tartunk. De nem, természetesen nem, ez egyáltalán nem ultimátum.
Először is, Putyin egyszerre nagyon kiszámítható és ugyanakkor nagyon kiszámíthatatlan.
A kiszámítható dolog Putyinban az, hogy csak akkor alkalmaz erőszakot, amikor már nincs más lehetőség. A nagyon kiszámíthatatlan dolog Putyinban az, hogy hogyan és hol hajlandó erőt alkalmazni.
Oroszországnak hatalmas előnye van az USA+NATO-val szemben az elektronikus hadviselésben (taktikai és stratégiai szinten) és ezt könnyen felhasználhatja pusztító hatásra, miközben a NATO-nak nincs mit megtorolni. Ez egyébként a Közel-Keletre is vonatkozik, ahol a jelek szerint Oroszországnak megvannak az eszközei a GPS-jelek megzavarására/elhallgattatására az egész térségben.
Az orosz ultimátum ereje éppen abban rejlik, hogy az oroszok megígérték, hogy tesznek "valamit" katonai és/vagy haditechnikai szempontból, de nem fejtették ki, hogy mi lehet ez a "valami". Valójában nem egyetlen "valamivel" van dolgunk, hanem fokozatos lépések sorozatával, amelyek egyre nagyobb nyomást gyakorolnak majd az USA-ra és a NATO-ra/EU-ra.
Ne feledjük, hogy míg az USA ellenjavaslatokat tehet, nincs abban a helyzetben, hogy hiteles fenyegetéseket tegyen, ezért van alapvető aszimmetria a két fél között: Az oroszok képesek hiteles fenyegetéseket tenni, míg az USA csak még több szót tud produkálni, amire az oroszok alapvetően már nem figyelnek.
Innentől kezdve a játék egyszerű:
Oroszország fokozatosan feljebb fogja tekerni a "fájdalomtárcsát" és meglátjuk, hogy a Birodalom hogyan fog ezzel megbirkózni. Kína pontosan ugyanezt fogja tenni, mivel az orosz és a kínai akciókat nyilvánvalóan gondosan összehangolják. Amelyik ponton Oroszország és Kína akár már győztes is lenne. Milyen hamar fogja Oroszország feljebb tekerni a fájdalomtárcsát?
Putyin álláspontja szerint semmilyen amerikai halogató taktika nem lesz elfogadható Oroszország számára. Nem túl diplomatikus üzenetet küldött a Nyugatnak.
"Ha nem akarnak Lavrovval beszélni, akkor Shoigu-val kell tárgyalniuk" - az elmúlt évek legjobb egysorosa.
Putyin ma kijelentette, hogy "elege van" a Nyugatból:
"És amikor a nemzetközi jog és az ENSZ Alapokmánya beleszól, akkor mindezt elavultnak és feleslegesnek nyilvánítják. És amikor valami megfelel az érdekeiknek, azonnal a nemzetközi jog normáira, az ENSZ Alapokmányára és a nemzetközi humanitárius szabályokra hivatkoznak. Elegem van az ilyen manipulációkból."
Most egy nagyon magas rangú, nyugalmazott Deep State hírszerzési forrás mutat rá a lényegre, miszerint
"az Oroszország és az USA közötti titkos tárgyalások középpontjában a Kelet-Európába tartó rakéták állnak, miközben az USA kétségbeesetten hajt a hiperszonikus rakéták fejlesztésének befejezésére".
A lényeg az, hogy ha az USA a tervek szerint Romániában és Lengyelországban helyez el ilyen hiperszonikus rakétákat, akkor 5 perc alatt érnék el Moszkvát. Oroszország számára még rosszabb, ha a Baltikumban helyezik el őket.
A forrás megjegyzi:
"Az amerikai terv az, hogy semlegesítsék a fejlettebb védelmi rakétarendszereket, amelyek lezárják Oroszország légterét. Ezért az USA felajánlotta, hogy a jövőben lehetővé teszi Oroszország számára, hogy ellenőrizze ezeket a rakétaállásokat, hogy bebizonyítsa, hogy nincsenek hiperszonikus nukleáris rakéták.
Ez azonban nem megoldás, mivel a Raytheon rakétaindító állványok támadó és védekező rakétákat is képesek kezelni, így simán lehetséges a támadó rakéták éjszakai becsempészése. Így minden folyamatos megfigyelést igényel."
A végkövetkeztetés egyértelmű:
"Ez az igazi probléma a jelenlegi válság mögött. Az egyetlen megoldás az, hogy Kelet-Európában nem lehetnek rakétakilövő állomások."
"Ez történetesen Oroszország biztonsági garanciák iránti követelésének lényeges része. A Nyugat lassan rájön, hogy nincs nyomásgyakorlási lehetősége Oroszországgal szemben (mivel gazdasága viszonylag szankcióálló), és katonasága sem ér fel Oroszországéval.
Ezzel párhuzamosan "az amerikai dominanciát fenyegető veszélyt az jelenti, hogy Kína, Oroszország és Mackinder eurázsiai világszigeti szívóföldje jobb kereskedelmi és befektetési lehetőségeket kínál, mint az Egyesült Államok, amely egyre kétségbeesettebben követel áldozatokat NATO- és más szövetségeseitől."
A Rockefeller-birodalom és Washington számára az Eurázsia feletti amerikai geopolitikai ellenőrzés a végére ért.
A megszállt Németország és Japán, amely Eurázsia stratégiai alávetettségét kényszeríti ki nyugatról keletre; az egyre bővülő NATO; az egyre szűkülő Bázisok Birodalma, a több mint 75 éves szabad ebéd minden vonala összeomlóban van.
Még jóval 2020 augusztusában is "az orosz és kínai politika célja az volt, hogy Németországot beszervezze egy hármas szövetségbe, amely az eurázsiai szárazföldi tömeget a la Mackinder a történelem legnagyobb geopolitikai szövetségévé zárja össze, a világhatalmat e három nagyhatalom javára váltva az angolszász tengeri hatalommal szemben."
Az új groove az Új Selyemutak, vagyis a BRI dallamára van beállítva; Oroszország páratlan hiperszonikus ereje - és most már a biztonsági garanciák nem tárgyalható követelései; az RCEP - a bolygó legnagyobb szabadkereskedelmi egyezménye, amely egyesíti Kelet-Ázsiát; a birodalomnak az afganisztáni megaláztatás után Közép-Ázsiából való szinte teljes kiűzése; és inkább előbb, mint utóbb kiűzése az első csendes-óceáni szigetláncból, a kínai DF-21D "hordozógyilkos" rakéták főszereplésével.
A szabályok tehát drasztikusan megváltoztak. A Hegemon meztelen. Az új alku a hidegháború utáni kelet-európai berendezkedés teljes felforgatásával kezdődik. A Kelet-Mediterrán térség lesz a következő. A Medve visszatért, bébi. Hallgasd meg az üvöltését.
A teljes spektrumú dominancia eléréséhez Washingtonnak nemcsak a színes forradalmak erőforrásaira volt szüksége Eurázsia-szerte, hogy bekerítse Oroszországot.
A Pentagonnak arra is szüksége volt, hogy szorosra húzza a kötelet Ázsia feltörekvő kolosszusa, Kína körül. Itt más megközelítésre volt szükség, tekintettel az USA Kínától való rendkívüli pénzügyi függőségére, valamint az ottani gazdasági kapcsolataira és beruházásaira.”
- Eddig az idézet az említett elemző cikkből
Ez az oka a gazdasági háborúnak
Valószínűleg tehát ez az oka annak, hogy különféle más módszerekkel igyekszik a nyugat nyomást gyakorolni, úgy mint a pandémia, vagy a gazdasági háború. Az Egyesült Államok különféle agyament ötletekkel áll elő annak érdekében, hogy pénzt vonzzon magához. Ilyen a globális egységadó, amely semmi másról nem szól, mint arról, hogy az Egyesült Államoknak az olyan cégek után is legyen némi adóbevétele, amelyek külföldön termelnek, hiszen ha egy adott országban a szóban forgó cég kevesebbet adózna, akkor a fennmaradó összeget az anyaországban adózná, vagyis az Egyesült Államokban. Ez egy ilyen burkoltan kivitelezni kívánt bevételi forrás lenne a számukra, hiszen a nagyvilágban a legtöbb külföldön termelő cégük nekik van. Ezzel a Kínai gazdaságot is vissza lehetne fogni valamilyen szinten, vagy hazacsábítani az USA-ba a külföldön termelő cégeket.
Rengeteg kétségbeesett próbálkozás van tehát, melyek közül a legszomorúbb számunkra, hogy Európából gyarmatot akarnak csinálni. A teljes világhegemóniájuknak viszont vége van és a világ többpólusúvá válik.
(Akit a Sam Parker féle teljes elemző cikk érdekel, az a következő linkken olvashatja el: https://www.alternativhirek.com/.../oroszorszagputyin-es... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése