„Meglopatott” civilizációk – Jakab István monológja

Tudták-e a korábbi, bukott civilizációk, hogy el fognak pusztulni? Ha igen, próbáltak-e tenni ez ellen valamit? Mi most ebben a pillanatban vajon merre tartunk? Egy biztos, hogy sokan az elmúlt évtizedekben már tudatosan változtatni akarunk. Kollektívan érzékeljük ugyan a korábbi letűnt civilizációk összeomlásának energiáját, de nem lehet, hogy most kivételesen mégsem a pusztulás felé menetelünk, hanem egy újjászületésben vagyunk? És egyáltalán nem mindegy, hogy minek látjuk ezt most! Ha a végét látjuk a játéknak, akkor utolsó pillanatainkat élve tovább mélyíthetjük a nehézségeinket. Ha viszont arra vagyunk tudatosak, hogy most éppen megújítjuk és egy minőségibb, magasabb, istenibb tudati szintre emeljük civilizációnkat, akkor nem a pusztulás, hanem az új alapok lerakása lebegjen minden cselekedetünk előtt! De még ha távoznunk is kell, mostani cselekedeteid döntik el, hogy hol, miként folytatod! De mi is az a meglopatás? Mit jelent az, hogy meglopatott civilizáció vagyunk? Valóban minden civilizáció közös mozgatórugója a meglopatás lenne? A mephistói gondolat, miszerint bármikor megvásárolható az emberi lélek, az ego, a döntéseink és minden, ami szentség, tudomásul kell vennünk, hogy kivétel nélkül mind a Jóisten teremtményeihez tartoznak… Jakab István monológja